Régen és most

Egyszer beleszerettem a csobogó patak hangocskájába, később meghallottam suttogni a fűszálakat. Napok és hónapok teltek el, mire megéreztem a nap sugarának simogató ölelését, a harmatcseppek csiklandozását a talpamon. Ismerkedtem a világgal: megláttam egy kis ibolya kacér nevetését, meghallottam az első pacsirta dalát, és éreztem, csak nekem szól. Álmokba aludtam bele, és valóságokra ébredtem, majd megéreztem az első vadon szedett menta gyógyhatását. Láttam karóba húzni egy békát és sírtam. Szerettem és csaltam, majd csalódtam is. Voltam nagyon vidám és adtam mindenkinek, aztán behúzódtam egy kis sarokba és szomorkodtam. Megéltem a legmélyebb feketéket is a legélénkebb pirosak mellett. Sárgák tömkelege röpített a gondolatoknál is magasabbra, habzsoltam és el-elpuhultam, néha bántottam és megbánatm. Csodákat gyűjtöttem, minden kis pillanat csoda volt függetlenül attól, milyen lelkiállapot kísérte. Események bonyolult hálóját szőve kis gyöngyöket fűzögettem és most itt vagyok én, felnőtten--felnőttem. És most, hogyan tovább? Melyik úton? Mit vagy kit kellene választanom? Hogyan alakítom ki a saját kis körömet, azt amiben függetlenül attól, hogy velem vagy ellenem vannak-e, én legbelül védetten, mosolytarsojjal a hátamon balllagok.? Kérdések és válaszok csatamezején ülök, ott van mindenki, akit szeretek, köröttem szűkre zárva ott állnak öten, meg egy hatodik, mindig másvalaki. Egyikük folyton átölel. Segítenek felállni, de, amikor két kar közül máskettőbe kerülnék, kicsit mindig összerogyok, vissza is ülök néha..Mereven bámulok egyetlen egy pontot a horizont legvégén, képeket látok a jövőből, valami elérhetőt, de az addig vezető út kátyús, kusza és lyukacsos...
Jó, hogy itt vagytok, még, ha nehéz is velem...kis zűrös, ami vagyok. De én szeretek, csak psssszt! el ne mondd senkinek ;)

:D

Oooolyan nagy lázban vagyok, hatalmas nagy alkothatnékkal, de nincs időőőőm. Semmiképpen nem mondhanám, hogy ez tetszik, de valahogy nincs kiút. Kicsit olyan mintha nekifogtam volna mindennek és menne is de aztán mégiscsak leáll és szalad szalad el mellettem a nagy idő, maga alá gyúrva, mélyen belém fúrva valamit,amitőll érzem,hogy hallani sem akarok, de valójában nem is tudom, mi az. Kicsit furás meg miegymás, a tegnapi kézművesvásár ráébresztett, mennyire kiürült az életem mióta csak ülök és sajnálom magam, hogy nincs időm semmire. Szóval, baltát elő és tízezerrel tarolni a fákat míg nem késő.
Rövid kicsi beszámolócska arról, hogy nem bent, hanem kint lakom, azzal akibe most a legfülemigebb bele vagyok szerelmesedve ;)) és olyan kicsi fészek az amibe naponta hazatérek :D Feltölt és mosolykörbe zár.
Kicsiköszi gumimaci! :* :X

Megvolt a 6. Humorfeszt is, aki lemaadt nezze a kukker-en és manna-n, nekem összefoglalóként meg csak annyi, hogy Roki-Maki és füligszáj. ;)

Csip-csirip és csulári lári :D

Bekk in life, smost megint jó, csak neki kell állnom úgy tényleg-igazából a zállamvizsunak...Tralala, az is meglesz ;)

na cupacs

Skinemszarjalemi??!!?

Ez most csak úgy spontán szól arról, hogy mennyire furán jönnek össze hirtelen a dolgok. Ha jó, akkor nagyon és simán áthidalható minden akadály, megoldható minden probléma, de ha rossz, hadd ne cenzúrázzam mennyire kibaszottul összecsap minden a fejem fölött....és valamiért igenis már-már kezdem nagyon igazságtalannak érezni, hogy el lehet várni tőlem a maximumot, a tökéleteset is akár, de, ha arra kerül a sor, hogy nekem valaki...valamit csak azért mert már egyszer én is neki...vagy csak mert mocsok-egy-szar-helyzet állt elő és ki tudna belőle valaki szedni, na de minek...aki szarban van ne ugráljon, sennyi...
Szállj le a földre!! LE Le lE....jó mélyre, sha valaki segíteni akar? szép komótosan hátat kell fordítani, mert ha megszokom, hogy van kire számítani, valami baromi szar a csalódás utána.
Emberek, kik ezt most elolvastátok, tudjátok, hogy axonok és dendritek sokasága meredt irományom komponálása alatt az égnek, bepitbullt az összes tekervényem, de én alapból mindenkit szeretek, viszont el nem várok most így hirtelen cserébe senkitől semmit. Mosoly...ha ha ha...csak mert "Smile! it confuses people!" ;)

Pinky and the Brain...:P

na, igen, ezek lettünk mi egy ideje, mióta nekem bejött egy nagyon vad, múlninemakarónak-tűnő pink mániám. ;)) Pittzur már alig bírja, de mindenki nagy boldogságára már csak a körmöm 1/3-a pink, nem a teljes felület, szóval még egy picit kell hagyni, és úgy tovaröppen, hogy csak na.

Segyébként szesszióvégi itthonka még pár napig, behavazva a "találkoznunk kell feltétlenül"-ök hadával, a "csak erre kérlek amíg itthon vagy" és persze a "gyere beszélgessünk", na meg a klasszikus és elmaradhatatlan "megyünk vásárolni"-k :D És ez jó, olyan itthon fíííligje van, alapállapotban pihepuha, almaillatú és meleg, néhol lyukacsos, de sebaj, jó.
Pár nap és kipukizik a légvár, vissza minden a Kluzséletbe, államvizsga, tanárhad, uncsi-ellenállás.....babapoci, pici csoki, kacsa sajt és persze egy tányér fekete minden nap. Ti csak cuppantsatok és gyűjtsetek be soksok türcsit, mert nekem most nem lesz.....van az a hp állapot, amikor nem vagyok nagyon meglégedve magammal, de, ha arra fordítok energiát, hogy ezt hárítsam, nem marad egyébre, amire most valahogy több kell.
Sziporka van még mindig....szállingóznék naphosszat, de nem lehet, földhöz köt az államvizsga-gravitácóóóóóó----óóóóó---na!!! kicsi pfff! 2 perc hiszti és mehetünk is tovább ;)