Ez most csak úgy spontán szól arról, hogy mennyire furán jönnek össze hirtelen a dolgok. Ha jó, akkor nagyon és simán áthidalható minden akadály, megoldható minden probléma, de ha rossz, hadd ne cenzúrázzam mennyire kibaszottul összecsap minden a fejem fölött....és valamiért igenis már-már kezdem nagyon igazságtalannak érezni, hogy el lehet várni tőlem a maximumot, a tökéleteset is akár, de, ha arra kerül a sor, hogy nekem valaki...valamit csak azért mert már egyszer én is neki...vagy csak mert mocsok-egy-szar-helyzet állt elő és ki tudna belőle valaki szedni, na de minek...aki szarban van ne ugráljon, sennyi...
Szállj le a földre!! LE Le lE....jó mélyre, sha valaki segíteni akar? szép komótosan hátat kell fordítani, mert ha megszokom, hogy van kire számítani, valami baromi szar a csalódás utána.
Emberek, kik ezt most elolvastátok, tudjátok, hogy axonok és dendritek sokasága meredt irományom komponálása alatt az égnek, bepitbullt az összes tekervényem, de én alapból mindenkit szeretek, viszont el nem várok most így hirtelen cserébe senkitől semmit. Mosoly...ha ha ha...csak mert "Smile! it confuses people!" ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése