Volt

megvolt, meg volt mondjuk írva, meg volt, hogy nem volt írva semmi, de mi eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lett volna, ha.....aztán még volt olyan is, hogy tehetetlenül ültünk és némán bámultunk, vártuk, hogy elmúljon, az ami akkor ott volt, pedig máshol kellett volna lennie
és akkor, fényév távolságra a jelentől, s talán a múlttól is, volt valami, ami akkor még ott volt, s talán ha visszamennénk most is ugyanott lenne, egy tölgyfa árnyékában, katica hátába vésve, vérbe fagyott katica hátába, nagyon mélyen, miliméteres mélységben

tudod azt a verset? Akarok - Ady, tudod? te sem, gondolhattam volna, hogy te is egy vagy azok közül, akik legjobb esetben is csak elolvasnak egy-két közzétett, szitává reklámozott irodalmat, de nem tudják miért
te miért nem vagy más? miért vagy te is ugyanolyan vérbefagyott, mint az a vésett hátú katica a tölgyfa nedves-langyos árnyékában? én azt akarom, hogy más legyél, hogy fölállj, hogy vésett háttal menj tovább, miközben ezt szavalod:

"E szó mögött sok, nehéz harc rejtőzik,
...
De történjék bármi,
...
mindent legyőzve mégis AKAROK !"

Rólad

..mert csak akkor nem vagy,
mikor a legjobban kellenél-
csak egy fura pillanat,
hogy a bajban velem vagy
máshol jársz és más mit látok,
ki tudja, hol mit találok.
fura pici gondolat,
elengedem, s már szalad
tovaröppent délibáb,
nem szép az, ha nem vagy már
kicsöppen egy fénysugár,
árnyék foltok....tovaszáll,
harang szól és lepereg,
minden, amit szeretek.
úri muri, kacsaláb, beteg élet-dalocskák,
fekete és kék-fehér, teli marok mit sem ér-
eltemetlek semmiért, de mondd, mondd...miért?

Skinemszarjalemi??!!?

Ez most csak úgy spontán szól arról, hogy mennyire furán jönnek össze hirtelen a dolgok. Ha jó, akkor nagyon és simán áthidalható minden akadály, megoldható minden probléma, de ha rossz, hadd ne cenzúrázzam mennyire kibaszottul összecsap minden a fejem fölött....és valamiért igenis már-már kezdem nagyon igazságtalannak érezni, hogy el lehet várni tőlem a maximumot, a tökéleteset is akár, de, ha arra kerül a sor, hogy nekem valaki...valamit csak azért mert már egyszer én is neki...vagy csak mert mocsok-egy-szar-helyzet állt elő és ki tudna belőle valaki szedni, na de minek...aki szarban van ne ugráljon, sennyi...
Szállj le a földre!! LE Le lE....jó mélyre, sha valaki segíteni akar? szép komótosan hátat kell fordítani, mert ha megszokom, hogy van kire számítani, valami baromi szar a csalódás utána.
Emberek, kik ezt most elolvastátok, tudjátok, hogy axonok és dendritek sokasága meredt irományom komponálása alatt az égnek, bepitbullt az összes tekervényem, de én alapból mindenkit szeretek, viszont el nem várok most így hirtelen cserébe senkitől semmit. Mosoly...ha ha ha...csak mert "Smile! it confuses people!" ;)

Zsongás mindenütt

Karácsonyi lázba borult minden. A boltok igyekeznek bearanyozni a szürke hétköznapokat, a csillagfényes éjszaka megszűnik egy hónapra látszani, mert földre szállt minden pici csillogó pötty.

V-V-V

Valaki valamikor valamit alkotni vélt. A legtöbb esetben nem értékelte akkor és ott senki. Miért is tette volna? Bennünk van, sajnos nagyon is emberi, hogy amit készen kapunk, amiért nem kell semmit tennünk, áldozatok nélkül csak úgy van, egy természetes létmorzsa. Pedig mennyire nem az, kivívjuk a viselkedésünkkel, azzal ahogyan ranézünk valakire, vagy ahogyan elsétálunk valami mellett. Fel sem tűnik megannyiszor, hogy ott van a hétköznapokban, alapelem, adott. Csak akkor hiányzik és tűnik fel mennyire is volt fontos, ha már nincs, ha megszűnik valamiért "termelődni".














És jajj, elvész valami, az a folytonosság megszakad, az a víz nem folyik tovább, az a dal nem mszól többé, az a vers nem talál rímeket, az a láng alig lobog már, kialszik....az a biztonság odalett. Lassan ébredünk rá, csak a szürke és a fáj érzik erősebben minden nap elteltével, és nyomorba fetrengve probálunk előkotorni valami újat ami pótolhatja, ami új csillogást hoz, beragyogja a holnapot....és ha már több ajtó nincs, eltűnik minden kilincs, akkor örvénylünk, vissza akarjuk szerezni a múltat, bármiáron, feltételek nélkül.
..végül megalázva fekszünk vissza kispárnánk szélére, és hátunkat az ágyba fúrva felnézünk újra..megcsillan a napsugár, beragyogva a jelent, hogy ez mi mindent jelent!
Szeretni, szeretni, mindig csak szeretni, kicsit és nagyot, szépet és csúnyát, rosszat avagy jót, kit? mit? nem számít, csókokkal körülzárni bármit. Talpig fehérben vagy színben, szeressen csak erre intem.

Impresszióban-ban-ban-

Újabb péntek és holnaptól megint hétvégézünk. Tervekből szinte hegyet építhetnék. Naagyon király :). Emberek között lenni jó. Kávé....mosolycsapat....jól időzített bevásárlókörút....jazz.....és egy kis nyugalom, kinek kell ennél több?

Államvizsga-dilemma vagy talán inkább non-tenniakarás...megesik....adatrendszerezés, valami kényszeresség a tetőfokon.
Gondolat-mondolat és rengeteg fondorlat kering idebent-
Két szék közt a pad alatt-
na meg az érzés, ami néha rám tör, kockának lenni egy túlságosan is gömb alakú világban-
Mindezek mellett alapállásban: elégedett és iszonyat boldog :D

Peace on U people ;)