V-V-V

Valaki valamikor valamit alkotni vélt. A legtöbb esetben nem értékelte akkor és ott senki. Miért is tette volna? Bennünk van, sajnos nagyon is emberi, hogy amit készen kapunk, amiért nem kell semmit tennünk, áldozatok nélkül csak úgy van, egy természetes létmorzsa. Pedig mennyire nem az, kivívjuk a viselkedésünkkel, azzal ahogyan ranézünk valakire, vagy ahogyan elsétálunk valami mellett. Fel sem tűnik megannyiszor, hogy ott van a hétköznapokban, alapelem, adott. Csak akkor hiányzik és tűnik fel mennyire is volt fontos, ha már nincs, ha megszűnik valamiért "termelődni".














És jajj, elvész valami, az a folytonosság megszakad, az a víz nem folyik tovább, az a dal nem mszól többé, az a vers nem talál rímeket, az a láng alig lobog már, kialszik....az a biztonság odalett. Lassan ébredünk rá, csak a szürke és a fáj érzik erősebben minden nap elteltével, és nyomorba fetrengve probálunk előkotorni valami újat ami pótolhatja, ami új csillogást hoz, beragyogja a holnapot....és ha már több ajtó nincs, eltűnik minden kilincs, akkor örvénylünk, vissza akarjuk szerezni a múltat, bármiáron, feltételek nélkül.
..végül megalázva fekszünk vissza kispárnánk szélére, és hátunkat az ágyba fúrva felnézünk újra..megcsillan a napsugár, beragyogva a jelent, hogy ez mi mindent jelent!
Szeretni, szeretni, mindig csak szeretni, kicsit és nagyot, szépet és csúnyát, rosszat avagy jót, kit? mit? nem számít, csókokkal körülzárni bármit. Talpig fehérben vagy színben, szeressen csak erre intem.

Zöld

Emlékszel? Október volt és nagyon hideg, talán még deres volt reggel a fű is. Részletkérdés. A szemeim valahogy nem akartak felnyílni, mint ahogyan azt megannyiszor előtte és utána nem is tették meg. Próbáltam kilesni a pillák között, de minden csak színfolt és árny képében jelent meg, az egész világ ott állt előttem, mereven bambultunk egymásra, de valahogy nem értettem egyetlen üzenetét sem. Nagyon csípett a hideg, sokkal jobban, mint a leghidegebb téli napokon...



Sivár és komor volt minden, arra a napra valahogy megszűnt a mosoly, mintha valami törvénytelen dolgot tennénk azzal, hogy jobb hangulatba kerülünk. Fura volt, és így visszaemlékezni picit sem szebb. Szürke nap volt és szomorú. Nem történt semmi, de valahogy minden akkorra csoportosult, én meg valahogy annyira kívül álltam, kinnebb mint addig valaha. Soha nem okozott gondot, hogy más voltam mint a környezetem, hogy érdekesebb vagy néha talán unalmasabb volt az életem, de akkor nem tartoztam sehová, nem érdekelt senki, semmi....Kockának lenni egy gömb alakú világban, megszokott és kellemes is volt. Szeretem felkavarni a világot, port fújok az emberek szemébe és aki nem képes kitörölni, soha nem fújhatja már vissza. Végtelen űrt éreztem magamban.
Aztán estefele felszállni látszott a köd, a felhők elvonultak és kisütött egy mosoly.....nem árulom el hány éve volt. :P

August Rush, avagy zene mindenütt

Millió kis gondolat kavarog a fejemben, az összes "Zene nélkül mit érek én?", mindaz ami akár csak egy kicsit is arra utal, hogy a zene ott van mindenütt, csak hallanunk kell, és hogyha figyekmen kívül hagyjuk, nem tulajdonítunk elég jelentőséget neki, máris szegényebbek lettünk egy forró, érzelmekkel teletűzdelt pillanattal. Magam részéről semmit nem tudok annál biztosabban, minthogy a zene lételemem, pontosan úgy mint egy korty levegő, egy csepp víz, falat kenyér vagy akár egy szívből jövő mosoly. Ha még valakit annyira megérintett az "Elizabethtown" című film, mint engem, akkor valószínűleg már tudja milyen egyedül táncolni a rét közepén, hallgatni a saját lelked zenéjét...vagy szerelmesnek lenni és együtt táncolni Vele, miközben mindketten azt a ritmust halljátok, amit két egybeforrt lélek játszik...és ez szép :)
Megannyi csilingelő kis lélekharang, orgonasípok, hegedű, szaxofon és gitár, fuvolák, furulyák, dobok, poharak, szélsípok, kanálisfedők és minden ami hangot ad ki...egybeolvadva megalkotják a tökéletes zenekart, neked csak végig kell sétalni nyitott füllel és hallgatni-hallgatni nyitott szívvel.
Mindenkinek kívánom, hogy hallgassa a város zenéjét, a napsugár ciccenéseit, a levelek susogását és mindig hallja a saját zenéjét! Vigyázzatok rá! :)

címnincs

ciccc :)