Néha elhiszem, hogy csak pár centi és tényleg elérem a végtelent, hogy egy sarok megoldhatja, emelheti és bonthatja a kialakult vagy épp elérhetetlen katarzist. Jó beleélni magam ezen egyszerű varázslat létébe, hinni benne, átadni magam, menekülni vele és benne egy bonyodalmakkal teli szürke hónapból...szürke, a nagyonfehér és a nagyonfekete keveredésének kegyetlen játéka ez, árnyalataival megcáfolva minden napsugár örök ragyogását, vagy épp körülzárn egy meg nem értett teret...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése