Élünk, s halmozunk minduntalan, hogy mire meghalunk legyen, mit magunkkal vinni, s talán hagyni valamit azokra, akikkel az úton találkozunk. Minden nap egy kirándulás, néha túra, máskor pedig rögös, mások által soha meg nem talált ösvény. Menni kell, szüntelen menni, s ha megállunk, néha érdemes leülni kicsit, végtelenre tárt lélekkel bámulni a határt, s mögé képzelni, azt mit szemmel látni már nem tudunk.Azt hiszem a napsugarak melegsége egyenértékű az esőcseppek hűsítő csillogásával..de, ha így van, miért szomorkodunk minden esős napon?
Képek, ezekből élek, életképek, lételemek, elemlétek, mindenfele tündérrétek, előttetek nyitott könyvek, oldalukon sokszor könnyek, néha érzem, hogy megölnek.
drop the tear, tear the fear, fear the dark, dark equals clear
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése