In Santa Monica

I just love this song so-so-so much.

Enjoy!

2011.február 3. - szösszenet a kórházból

Egy Eddie nevű pajzsmirigycsomó és szexidoki története

Az események felgyorsult folyamata valamikor 2010. november 29-én kezdődött, amikor Eddie, a csomó, bevonult a történelembe.
Aznap fedezték fel és azóta mindenki nagyon érdeklődni kezdett felőle. 4 alkalommal nézték meg eko-n, rengetegszer tapogatták, aztán valaki 2011. januárjában Szebenben azt mondta, Eddie túlságosan megnőtt és már igen autonóm ahhoz, hogy ott bent, a pajzsmirigy bal lebenyében, szeretni tudjuk. Ekkor mondta azt szebenidoki, hogy Eddie-nek kolozsváridokihoz kell menni, mert ő profi sebész és van egy kicsi robotjátéka, amivel pillanatok alatt kirángatja Eddie-csomót a puha, meleg ágyából, úgy, hogy soha nem akar majd oda visszafeküdni.
Kolozsvári profidoki január közepén tapogatta meg először Eddie-t, csináltatott fotót, lemérette újból, majd végül azt mondta február 2-án délelőtt csak vele szeretne foglalkozni, és átpasszolt kolozsvaridokinénihez, hogy magyarázzon olyat, amit nem értek és adjon csúnya, barna cseppeket. Kolozsváridokinéni ezt is tette, majd átadott kolozsváriasszisztensnéninek, aki úgyszintén aranyos volt és azt mondta febr. 1-én tárt karokkal és vérszomjas tűkkel vár.
Január 26-án szólt a telefon és kijelezte kolozsváridokinéni nevét, belebeszéltem, ő vissza és azt kérte hozzunk mindent előbb 1 nappal. Megtettük
Január 31-én behoztam Eddie-t, a vérszomjas tűk megkapták, amit akartak, az üres üvegcsék besárgultak az irigységtől, mert nem kaptak eleget, a kolzsváriorrfülgégész pedig jókat mondott és sokat mosolygott. Miután mindenki boldog és kielégült volt, még egyszer utoljára hazavittem Eddie-t, búcsúpartit rendeztünk neki, ami csak róla szólt.
Február 1-je volt, kolozsvári profidoki megkapta Eddie-t egy teljes délelőttre és soha nem adta vissza. De vannak előzmények-
Az ágy tetején ücsörögve vártunk, hogy történjen valami, amikor bejött szexidoki és arra kérte anyát, hagyjon egy kicsit magunkra. Anya megtette és szexidoki belebújt a papírhalomba, majd ő is megtapogatta ott bent Eddie-t, még egyszer utoljára, miközben azt mondta ne féljek és én nem féltem. Ezek után szexidoki érdeklődött, persze Eddie-ről, én válaszoltam, majd elmondta, hogy a nyulat bokrostól lövik és Eddie-t ágyastól húzzák ki a megszokott helyéről, nehogy visszakívánkozzék. Montam, hogy jó és nem kérdezősködtem.
Szexidoki elment és azt mondta, a műtőben végig ott lesz velem, ne féljek. Nem féltem.
Szállító jött, pizsit hozott és felkerekeztünk a sebészetre. Apa mosolygott és integetett, anya puszit adott és nagyon aggódott, liftesnéni mosolygott, megint.
A műtő hideg volt, kísérőnéni nagyon pókerarc, asztal rövid és keskeny, hideg, én meg nagyon meztelen, de letakartak.
Bejött szexidoki, mosolygott és sok időt töltött azzal, hogy a karomat kényelmes pozícióba tekerje, párnázza.
Kolozsvárialtató belőtt és megkérdezte, álmosodom-e. Mondtam, hogy nem és lehánytam, 4 és fél órával később.
Pislogtam az intenzíven és integettem, mert beszélni nem tudtam, hiányzott Eddi-e...el sem búcsúztunk, úgy igazán. Egy magyar nővérke próbált dolgokat kihúzni belőlem, nem értette, miért nem válaszolok, én meg azt nem miért nem hallja, hogy névről igenis ismerem BodóÁront!
Eddie helyén cső volt, szurkapiszkált és kértem morfiumot...high...Itt kvázi félnap esett ki, mialatt köptem, aludtam, menőztem az amcsifilmes ágy összes lehetőségét kimerítve, szívtam a dirrekt orrba fújt szűrt oxigént, pisiltem nagyon keveset, majd később nagyon sokat ágytálba, felhigították a véremet és a sok vezeték dacára, nagy erőbedobással oldalra fordultam!
Kolozsvári profidoki benézett hozzám, de én köptem rá, ittam teát és reggel már egyedül húzta, fel, ami lecsúszott és mostam fogat - mert Rozi meggyőzött, hogy fel tudom emelni a fejem és segített is!
Feljött hozzám szexidoki, újrakötözött, mert szépen váladékoztam, így megérdemeltem, aztán levittek a nyugodt kórterembe, ahol hirtelen 3 medikus ugrott neki a kórtörténetemnek. Éhes voltam és tőlük nagyon nem boldog. Sokáig tartott, de elmentek.
Közben itt volt kolozsvári profidoki, mosolygott és megcirógatta az arcomat, szexidoki is bemosolygott, aztán jöttek anyáék, MeliBotiKata, sétáltam, ettem, s jó volt.
Tegnap már sokat nevettem az intenzív fotóimon...nem egyedül-
Minden nap jön szexidoki és újrakötöz. Nagyon meg van velem elégedve, ahogy mások is. Ma már azt mondta űberkirály vagyok! ;) Kolozsvári profidoki is mosolyog nekem minden nap és megcirógatja az arcomat. Ma még nem volt, most ezt várom-rituálé, mint itt bent minden-kellemes rituálé.

U.i. Estidoki már csak azzal mosolyog be, hogy ugy-e jól vagyok...:P

Volt

megvolt, meg volt mondjuk írva, meg volt, hogy nem volt írva semmi, de mi eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lett volna, ha.....aztán még volt olyan is, hogy tehetetlenül ültünk és némán bámultunk, vártuk, hogy elmúljon, az ami akkor ott volt, pedig máshol kellett volna lennie
és akkor, fényév távolságra a jelentől, s talán a múlttól is, volt valami, ami akkor még ott volt, s talán ha visszamennénk most is ugyanott lenne, egy tölgyfa árnyékában, katica hátába vésve, vérbe fagyott katica hátába, nagyon mélyen, miliméteres mélységben

tudod azt a verset? Akarok - Ady, tudod? te sem, gondolhattam volna, hogy te is egy vagy azok közül, akik legjobb esetben is csak elolvasnak egy-két közzétett, szitává reklámozott irodalmat, de nem tudják miért
te miért nem vagy más? miért vagy te is ugyanolyan vérbefagyott, mint az a vésett hátú katica a tölgyfa nedves-langyos árnyékában? én azt akarom, hogy más legyél, hogy fölállj, hogy vésett háttal menj tovább, miközben ezt szavalod:

"E szó mögött sok, nehéz harc rejtőzik,
...
De történjék bármi,
...
mindent legyőzve mégis AKAROK !"

Szeretnélek...

igen, talán megint szeretnélek, téged, igen, pontosan téged, jobban mint eddig, jobban, talán annál is, mint megérdemled....
aztán lehet, hogy meg is tudnálak úgy igazán ölelni, úgy, ahogy talán te is emlékszel még
és megtörténhet, hogy beletúrnék a hajadba, olyan nagyon-nagyon, hogy erezzem a fejbőröd ráncait, a koponyád igazi formáját-
meg tudnálak mosolyogtatni, és én is mosolygnék pusztán annak, hogy mindez megtörténik :)
és, tudod még mit tennék? habot nyomnék az orrodra, és várnám, hogy leessen, akkor talán kacagnék is...rajtad
de végül beléd bújnék, olyan mélyen, mint még soha, és a végtelen végéig hallgatnám a szived dobogását, ahogy talán te is az enyémet.

-itt- -ott- -most- -máskor- -máshol-

Soha nem volt személyesebb, de személytelenebb sem az élet. Kötődni emberekhez, akik úgy érzik megtehetik, hogy haragukban, tesznek vagy mondanak bármit és te lehajtott fejjel mosolyogsz és megbocsátasz mindent. Talán így is van, egy ideig biztosan, aztán kijutsz valami sűrű fény fekete ködébe és elmúlik minden, nincs bocsánat soha már....és vége, egyszer mindennek .) pontos, vagy pontatlan, lány vagy fiú. ember vagy állat, esetleg valami más- és mégis az egész örök hanyatlás, váktozás, megalkuvás.
S van, hogy jó így, van, hogy olyan nagyon "potnolyan", van, hogy hagyom, de lehet, hogy mégsem...magam.
Vallomás, találkozás, ábrándozás, tobzódás, áradozás, víg kacagás....minden és semmi más.