Pinky and the Brain...:P

na, igen, ezek lettünk mi egy ideje, mióta nekem bejött egy nagyon vad, múlninemakarónak-tűnő pink mániám. ;)) Pittzur már alig bírja, de mindenki nagy boldogságára már csak a körmöm 1/3-a pink, nem a teljes felület, szóval még egy picit kell hagyni, és úgy tovaröppen, hogy csak na.

Segyébként szesszióvégi itthonka még pár napig, behavazva a "találkoznunk kell feltétlenül"-ök hadával, a "csak erre kérlek amíg itthon vagy" és persze a "gyere beszélgessünk", na meg a klasszikus és elmaradhatatlan "megyünk vásárolni"-k :D És ez jó, olyan itthon fíííligje van, alapállapotban pihepuha, almaillatú és meleg, néhol lyukacsos, de sebaj, jó.
Pár nap és kipukizik a légvár, vissza minden a Kluzséletbe, államvizsga, tanárhad, uncsi-ellenállás.....babapoci, pici csoki, kacsa sajt és persze egy tányér fekete minden nap. Ti csak cuppantsatok és gyűjtsetek be soksok türcsit, mert nekem most nem lesz.....van az a hp állapot, amikor nem vagyok nagyon meglégedve magammal, de, ha arra fordítok energiát, hogy ezt hárítsam, nem marad egyébre, amire most valahogy több kell.
Sziporka van még mindig....szállingóznék naphosszat, de nem lehet, földhöz köt az államvizsga-gravitácóóóóóó----óóóóó---na!!! kicsi pfff! 2 perc hiszti és mehetünk is tovább ;)

Gombamentesítés

Maradjunk annyiban, hogy ha a vasárnap jó, mindenféle lelkiismeretfurdalásoktól és elmaradt feladatoktól mentes, akkor a hétfő is jó, meg szép, meg, meg, meg...ilyenek.
Na, nemtom, de "mákvirág az igazi, a többi csak playback";) .....ok, szesszióm van, kemény, mint általában, csak gombaírtással ne kellene mellékszakként foglalkoznom, sakkoooooo, ooooo--io---iiio---oooi---iii :D Hja, ez egy betegesen fárasztó bejegyzés, nézzetek inkább egy Garf.ot ;)....állapotjellemzés :)

Ugy-e nem ez a 2009?!?!?!

Érezted már, hogy olyan állati jó minden, hogy semmi nem ronthatja el?
Ez az a boldog állapot, amikor csak mosolyogni tudsz szóljon bárki bármit....és valahogy úgy érzed mindent el tudsz viselni, mert van melletted valaki, aki feltölt, szeret és akivel annyira repülsz, repülsz a fellegek felett, át mindenen, félvállról megoldott problémákkal. Ilyet éltem én is, még mindig itt van, szerelmes vagyok, talán ez az eddigi "leg-"ebb mindközül....egy csupa-mosoly hónapot töltöttünk már együtt, éveknek tűnik, sok fehér-piros óra és perc végeláthatatlan vonala....és olyan nagyon jó. :D
Mindennel szembe tudnék szállni, úgy érzem, és valahol bennem van még mindig, de beütött valami....mindig az egészségügyi gubancaim!!! - és nagy hajrával ki is ütött. Szürkés-kékesen rossz, nagyon intenzív pirosakkal szurkálva. Egy hete húzom, egyre kevésbé vagyok toleráns mindennel és mindenkivel, az állandó fájdalom most valahogy reményvesztettségbe kerget, és én igazán nem vagyok a feladós fajta (ha ismersz, tudod). Mindent a preszesszió és a konzervatív, beszűkült látókörű tanáraim fűszerkeveréke árnyal - körítésképp sötét fekete árnnyal .
Aztán ma reggel felkeltem, pontosabban a fájdalom riasztott, hadd érezzem a súlyát....valahogy ez az év annyira nem olyan mint a többi, körbepörög minden, szeretek és szeretnek....emberek....fák...levelek...néha surranó kis hópelyhek....csillog-villog-pálcika, észrevettem, ő titka.

Az egyik őskedvenc urgik be néhol

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
– valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
– s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
– s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
– minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
– minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is,
– a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
– az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
– mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
– mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
– a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
– a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
– felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
– talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
– „Valahol! Valamikor! Valami!”
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
– mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol!
– s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
– minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
– minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
– kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
– megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol…

(Valami nincs sehol - Váci Mihály)

..... fura, pedig megtaláltam az ölelést, a csókot, úgy érzem a szerelmet is, amiből nem hiányzik semmi....és a klasszikus: "a bajokat leszámítva, most olyan jól vagyok"!! Kisgalamb, szeretlek :*

Wonder

Somehow we live and die with all those feelings, thoughts and relationships surrounding us. Melting hearts and shining eyes everywhere...it's a wonder, it's a miracle....maybe a kind of magic.
Only one remarcable thing for this days "writing": " you'll never shine if you don't glow"....point taken. ;)

Zsongás mindenütt

Karácsonyi lázba borult minden. A boltok igyekeznek bearanyozni a szürke hétköznapokat, a csillagfényes éjszaka megszűnik egy hónapra látszani, mert földre szállt minden pici csillogó pötty.