Szeretnélek...

igen, talán megint szeretnélek, téged, igen, pontosan téged, jobban mint eddig, jobban, talán annál is, mint megérdemled....
aztán lehet, hogy meg is tudnálak úgy igazán ölelni, úgy, ahogy talán te is emlékszel még
és megtörténhet, hogy beletúrnék a hajadba, olyan nagyon-nagyon, hogy erezzem a fejbőröd ráncait, a koponyád igazi formáját-
meg tudnálak mosolyogtatni, és én is mosolygnék pusztán annak, hogy mindez megtörténik :)
és, tudod még mit tennék? habot nyomnék az orrodra, és várnám, hogy leessen, akkor talán kacagnék is...rajtad
de végül beléd bújnék, olyan mélyen, mint még soha, és a végtelen végéig hallgatnám a szived dobogását, ahogy talán te is az enyémet.