2008-10-12

Ha rámtör a vasárnap

Ábrándok világát éljük. A mindennapok fehér falaira festjük érzéseinket, vágyainkat. A tegnapra gondolunk, ha szebb, mosollyal telibb volt, és reméljük, hogy holnap nem lesz egy újabb vasárnap.
Virágokat festünk a hideg kövekre és néha könnyezünk, hogy életre keljenek.
Békakirály, rút kiskacsa, Hamupipőke, Megasztár és A leg-legebbek. Felszínes karaktereka jelenből, viaskodnak múlt és jövő tökélyeivel, mi pedig hurcoljuk magunkat közöttük. Lenni akarunk valakik, szólni akarunk nagy szavakkal, mégiscsak kis mondatokat produkálunk, melyek nem készek szöveggé olvadni. Válni akarunk valakivé, mindig olyanná akik éppen nem vagyunk.
Egyszer talán ránktör az idézet: " Az akarok lenni,aki akkor voltam,amikor az akartam lenni, aki most vagyok."
----

Nincsenek megjegyzések: