Szeretnélek...

igen, talán megint szeretnélek, téged, igen, pontosan téged, jobban mint eddig, jobban, talán annál is, mint megérdemled....
aztán lehet, hogy meg is tudnálak úgy igazán ölelni, úgy, ahogy talán te is emlékszel még
és megtörténhet, hogy beletúrnék a hajadba, olyan nagyon-nagyon, hogy erezzem a fejbőröd ráncait, a koponyád igazi formáját-
meg tudnálak mosolyogtatni, és én is mosolygnék pusztán annak, hogy mindez megtörténik :)
és, tudod még mit tennék? habot nyomnék az orrodra, és várnám, hogy leessen, akkor talán kacagnék is...rajtad
de végül beléd bújnék, olyan mélyen, mint még soha, és a végtelen végéig hallgatnám a szived dobogását, ahogy talán te is az enyémet.

-itt- -ott- -most- -máskor- -máshol-

Soha nem volt személyesebb, de személytelenebb sem az élet. Kötődni emberekhez, akik úgy érzik megtehetik, hogy haragukban, tesznek vagy mondanak bármit és te lehajtott fejjel mosolyogsz és megbocsátasz mindent. Talán így is van, egy ideig biztosan, aztán kijutsz valami sűrű fény fekete ködébe és elmúlik minden, nincs bocsánat soha már....és vége, egyszer mindennek .) pontos, vagy pontatlan, lány vagy fiú. ember vagy állat, esetleg valami más- és mégis az egész örök hanyatlás, váktozás, megalkuvás.
S van, hogy jó így, van, hogy olyan nagyon "potnolyan", van, hogy hagyom, de lehet, hogy mégsem...magam.
Vallomás, találkozás, ábrándozás, tobzódás, áradozás, víg kacagás....minden és semmi más.

"Here I am, rock you like a hurricane!..."

...vagy éppen, fordítva, nem tudom, de valahogy most nem is ez a lényeg. Azt hiszem kijelenthetem, hogy megnyugszom és meglehetősen térek vissza önmagamhoz. Ideje volt, tudom, mondanod sem kell, érzem, mindvégig éreztem. Megbánásnak semmi helye, nem is törekszik a lelkiismeretem a felszínre értelmetlen időtöltést követelni zavaros múlthónapjaim miatt. Megvolt, úgy tűnik lejárt. Van, amit nem így kellett volna, de a jövő érdekében használjuk fel a történteket, nem pedig a múltunk kijavítására. Fölösleges próbálkozás lenne. Fehér megint a világ, olyan nagyon tél van :D, sok éve nem volt ilyen szép. Igazi jégbezárt fájdalomnak tűnik mindaz, ami volt és egy pirkadatnyira van már csak a zöldillatú, sugárzó tavasz. Talán már érzem is amint suttogja, megjöttem, itt vagyok, ölelj meg, érezz! De addig is, tél van, sugárzóan szép, havas tél és ezt is imádom.

Miss

az a mosoly...hiányzott!

Megannyi emléket idéz fel bennünk néhány helyzet által ellehetetlenített tevékenység. Olyan csodajó együtt lakni, azzal, akit szeretsz :D és utána nagyon nehéz megszokni új helyzeteket, olyanokat, amik távolítanak, mert nem vagy mindig vele. Ösztönzőleg kellene hatnia, hajtani arra, hogy mielőbb ismét együtt beszéljük meg, mi kerüljön hová -
Olyan egyszerűen szép beleszeretni valakibe, átadni magad mindannak, amit csak a szerelem jelenthet - valami erős meleg sugár, egy hajszálnyi csillámpor a minennapok sűrűjébe..és szeretlek, ennyire egyszerű az egész.

Egy boldog őszi nap és pont.

Még egy kicsike art-thing Katával a mai napra, tegnap készült, de nekünk tetsz' ;)