"Here I am, rock you like a hurricane!..."

...vagy éppen, fordítva, nem tudom, de valahogy most nem is ez a lényeg. Azt hiszem kijelenthetem, hogy megnyugszom és meglehetősen térek vissza önmagamhoz. Ideje volt, tudom, mondanod sem kell, érzem, mindvégig éreztem. Megbánásnak semmi helye, nem is törekszik a lelkiismeretem a felszínre értelmetlen időtöltést követelni zavaros múlthónapjaim miatt. Megvolt, úgy tűnik lejárt. Van, amit nem így kellett volna, de a jövő érdekében használjuk fel a történteket, nem pedig a múltunk kijavítására. Fölösleges próbálkozás lenne. Fehér megint a világ, olyan nagyon tél van :D, sok éve nem volt ilyen szép. Igazi jégbezárt fájdalomnak tűnik mindaz, ami volt és egy pirkadatnyira van már csak a zöldillatú, sugárzó tavasz. Talán már érzem is amint suttogja, megjöttem, itt vagyok, ölelj meg, érezz! De addig is, tél van, sugárzóan szép, havas tél és ezt is imádom.