-itt- -ott- -most- -máskor- -máshol-

Soha nem volt személyesebb, de személytelenebb sem az élet. Kötődni emberekhez, akik úgy érzik megtehetik, hogy haragukban, tesznek vagy mondanak bármit és te lehajtott fejjel mosolyogsz és megbocsátasz mindent. Talán így is van, egy ideig biztosan, aztán kijutsz valami sűrű fény fekete ködébe és elmúlik minden, nincs bocsánat soha már....és vége, egyszer mindennek .) pontos, vagy pontatlan, lány vagy fiú. ember vagy állat, esetleg valami más- és mégis az egész örök hanyatlás, váktozás, megalkuvás.
S van, hogy jó így, van, hogy olyan nagyon "potnolyan", van, hogy hagyom, de lehet, hogy mégsem...magam.
Vallomás, találkozás, ábrándozás, tobzódás, áradozás, víg kacagás....minden és semmi más.

"Here I am, rock you like a hurricane!..."

...vagy éppen, fordítva, nem tudom, de valahogy most nem is ez a lényeg. Azt hiszem kijelenthetem, hogy megnyugszom és meglehetősen térek vissza önmagamhoz. Ideje volt, tudom, mondanod sem kell, érzem, mindvégig éreztem. Megbánásnak semmi helye, nem is törekszik a lelkiismeretem a felszínre értelmetlen időtöltést követelni zavaros múlthónapjaim miatt. Megvolt, úgy tűnik lejárt. Van, amit nem így kellett volna, de a jövő érdekében használjuk fel a történteket, nem pedig a múltunk kijavítására. Fölösleges próbálkozás lenne. Fehér megint a világ, olyan nagyon tél van :D, sok éve nem volt ilyen szép. Igazi jégbezárt fájdalomnak tűnik mindaz, ami volt és egy pirkadatnyira van már csak a zöldillatú, sugárzó tavasz. Talán már érzem is amint suttogja, megjöttem, itt vagyok, ölelj meg, érezz! De addig is, tél van, sugárzóan szép, havas tél és ezt is imádom.